Gyermekünk helyes táplálkozása

Mikor megszületik egy kis csecsemő, még igazi ösztönlény. A Maslow-féle szükséglethierarchia (más néven a Maslow-piramis) szerint csak és kizárólag alapvető szükségleteit próbálja kielégíteni, többnyire édesanyja segítségével. Vagyis ha éhes, akkor enni akar – tehát megetetjük; ha szomjas, akkor inni akar – tehát megitatjuk; ha fázik, akkor meleget akar – tehát betakarjuk.

Az első napokban szinte bármit teszünk, nem ronthatjuk el, mert nem engedi elrontani magát. Aztán néhány hét elteltével közösen elindulunk a lejtőn. Pontosabban, a szülők a nagyszülőkkel karöltve elindítják a gyermeket a helytelen táplálkozás irányába. Mit is értek ez alatt? Teszünk a teájába egy kis cukrot, mert úgy finomabb, megsózzuk az első főzelékeket, mert ki hallott még olyat, hogy zöldséget só nélküli vízben kell megfőzni?! Ahogy nő a gyermek, egyre több és egyre rosszabb dolgokat kóstoltatunk meg vele. Mert ugye, ki nem olvad el egy csokoládétól maszatos képű kis „totyistól”? Vagy milyen huncut dolog, hogy a pár éves gyerkőc az újévi pezsgőbe beledugja a nyelvét… És kérdezem én, hány 5 éves nem evett még kockacukorral felitatott kávét? A sort még sokáig lehetne folytatni a különféle „ártatlanságokkal”. A gyerekek viszont utánzással tanulnak. Utánozzák a boltos nénit, ahogy eladja az árut, imitálják a kalauz bácsit a vonatról, és követik az általunk mutatott táplálkozási szokásokat.

Kevés olyan betegség van, amelynek megelőzésében vagy létrejöttében a táplálkozás ne játszana valamilyen szerepet. Magyarországon a halálozások háromnegyedéért az életmóddal, ezen belül a táplálkozással összefüggő betegségek a felelősek. Most nézzük, hogy melyik az a leggyakoribb civilizációs betegség, amelyik erősen befolyásolható az étkezéssel.

Ez nem más, mint az elhízás, ami a lakosság elképesztően nagy hányadát érinti.  A rossz táplálkozással több helyen is tudunk rontani a helyzeten. Az elhízás alapvető oka, hogy több élelmiszert juttatunk a szervezetbe, mint amire szüksége van, sőt, emellett még rossz arányban is tesszük ezt. Az étkezési ritmusunk – már ha lehet ilyenről beszélni – katasztrofális. Néhány bizonyított tény, amely kiválthatja az elhízást:

- Ha mégoly hihetetlen is, de azokból a csecsemőkből, akiket rövid ideig tápláltak anyatejjel, nagyobb eséllyel válnak elhízott gyermekek.

- A nassolás gyakorisága, akár sós, akár édes csipegetnivalóról is legyen szó.

- Falásrohamok, testsúlycsökkentő manőverek nélkül. Sokan egy témazáró dolgozat felkészülési ideje alatt több napra elegendő kalóriát juttatnak szervezetükbe, de a tornatermet tuti elkerülik. Ugyanez a helyzet egy vizsgaszituációban. Tényleg fontos egy pár órás nyelvvizsgára 1 liter cukros üdítővel, egy tábla csokival, minimum egy szendviccsel, 2-3 banánnal, és a biztonság kedvéért egy csomag savanyú cukorral érkezni? Ja, és ki ne feledjem az útközben elfogyasztott energiaitalt.

- Aki gyakran jár vendégségbe, szintén veszélynek van kitéve. Hazánkban az számít jó vendéglátónak aki „tukmál”, és ha finomságokról van szó, kevesen tudnak ellenállni. Ide sorolhatók a gyorséttermi láncban történő étkezések, ahol az akciók mindig a nagyobb adag ételre érvényesek.

Persze ezt lefordítva a táplálkozás nyelvére, a következő okokat kapjuk:
- Túlzott zsírfogyasztás

- Túlzott cukorfogyasztás

- Sok magas glikémiás indexű étel fogyasztása

- Alacsony élelmirost fogyasztás

- Mozgásszegény életmód

Az elhízás veszélyeiről több könyvtárnyi irodalom szól. Én most csak néhányat említek, azzal a céllal, hogy gondoljuk végig, akarjuk-e ezt a gyermekünknek, vagy inkább egészségesen etetjük. A kövérség forrása lehet a cukorbajnak, különféle szívet és érrendszert érintő betegségeknek, jó néhány daganatos betegségnek, mozgásszervi panasznak stb. A szimplán „csak” kellemetlen tünetek is jobban sújtják az elhízottakat, mint amilyen a székrekedés, puffadás, lábfájás, hátfájás. A sort még mindenki tudja folytatni, ebben biztos vagyok. Sajnos, ezek a betegségek mégsem elég riasztóak, vagy talán túl sokszor hallottuk már ahhoz, hogy komolyan foglalkozzunk vele.

Most a kövérség másik oldalára szeretnék rávilágítani. Arra, hogy mit él meg a gyermekünk, ha mi felhizlaljuk? A kövér gyerekek nehezebben illeszkednek be egy közösségbe. A külsőségeket a fiatalok sokkal fontosabbnak tartják, mint amilyenek azok valójában. A ducik sajnos rendelkeznek néhány kevéssé népszerű tulajdonsággal, ami szintén ellenük szól. Ilyen például, hogy izzadékonyak, rosszabb a mozgáskoordinációjuk, vagyis ügyetlenebbek, több baleset érik őket. Általában hangosabban veszik a levegőt, éjszaka gyakrabban horkolnak, ami a kollégiumi szobában nem teszi népszerűvé a túlsúlyos szobatársat, még akkor sem, ha lemásolható róla a mateklecke. A kövér gyerekekből persze kövér felnőttek is lesznek, és akkor már a munkahelyi felvételi beszélgetésen is hátrányba kerülnek, normál testalkatú társukhoz képest. A főnök többnyire nem az elhízott munkatársat választja. Valamiért az a hiedelem terjedt el, hogy a kövér emberek lustábbak, kevésbé teherbírók, lógósabbak, még ha (állítólag) a humorérzékük jobb is, munkaerőként nem tartják őket ideálisnak.  A párválasztásnál is inkább ők a vesztes fél. Már az ismerkedés is sokkal nehezebb bizonyos kilószám felett, sőt a divatdiktátorok sem a molettekre tervezik az új modelleket, vagyis nehezebb csinosan öltözni, ha valaki kövér.

Egy szó, mint száz, ne hozzuk hátrányba gyermekünket azzal, hogy nem figyelünk oda a helyes táplálkozására, már csecsemőkorától! Az ideális étkezés alapja a sok rostot tartalmazó zöldségek és gyümölcsök, alacsony zsírtartalmú ételek, az energiamentes italok. És semmiképp se feledjük el a rendszeres testmozgást!